19. fejezet Holnap után

Újból Alysonék házában tanyáltunk.
Taylor elhozott minket kocsival, s ölben vitte be a barátnőmet a szobájába.
Olyan romantikus alkat. A fene se gondolná, hogy ilyen egy sztár… Khm… jó azért Robertről igazán el lehet képzelni! De most nem?!
Miután lekocogott a hős szerelmes leült mellém, a fotel másik szélére, összekulcsolta a kezét, és hátradőlt, aztán megszólalt fél mosollyal az arcán.
- Fogadni mernék hogy Robertrajongó vagy! – vigyorgott, és elpirultam.
- Honnan veszed? – kérdeztem.
- Amikor meghallottad Rob hangját úgy összefeszültél, hogy szerintem levegőt is elfelejtettél venni. Már azt hittem te is elájulsz. – kacarászott, és a karjába bokszoltam.
- És akkor mi van? Nem lehet mindenki Taylor Lautnerért oda! – támadtam.
- Héhéhé!! Nyugi van! Csak bírtam azt a pofát nálad! – vigyorgott – „ÁÁÁ Úr isten Raobert a hátam mögött van! Jó a hajam? Normálisan ki vagyok festve?” „Jesszus hozzám szólt! Öhm… ki is vagyok én Alysonnak?” –utánozta a hangomat, én meg rendesen hozzávágtam a párnát, hogy fejezze már be mert idegesít, hogy Edward képességét használja.
Már csak nevetett az egészen, én pedig legszívesebben a föld alá süllyedtem volna.
- Sziasztok! – hallottuk meg Alyson kómás hangját.
- Szia! Felkeltél? – vigyorgott Taylor.
- Miért? Hogy kerültem ide? – kérdezte érdeklődve, s miután nem szóltunk egy szót sem kezdett bepánikolni, de inkább megszólaltam.
- Öhm… unalmasnak találtad az egész forgatást és bealudtál – vágott a „lélegzetembe” Tay.
- Arra emlékeznék! – pánikolt a barátnőm, s lekuporodott a földre – Istenem!
- Alls…
- Legutóbb mikor nem emlékeztem valamire kiderült hogy beájultam! És most nem emlékszem semmire! Úr isten! Ez nem lehet igaz! – nyöszörgött, s a maga módján elbújt a világ elől.
Térdei közé helyezte arcát, és összegubózott… de hát ez volt Alyson.
- Héhéhé! – állt fel Tay a kanapéról, és odakocogott szerelméhez – Nyugi semmi baj! – simogatta, de Alyson nem reagált – Hallod! Megeshet bármikor bárkivel! Te ilyen vagy, és így szeretlek! Ha nem ájultál volna el akkor te nem az én Alysonom lennél! – suttogta, és teljesen elaléltam. Jaj Bárcsak nekem is lenne egy ilyen pasim… Olyan kis mázlista a barátnőm ez nem ér!
Alls nagy nehezen megadta magát, és felnézett Taylorra.
- De ez olyan égő! – vinnyogott.
Tay már csak vigyorgott rajta. Alyson nagyot sóhajtott, és felnézett rám.
A Francba! Elkapta a vágyakozó pillantásom! Na most tuti beindul majd a tervezés a fejében, hogy valamit kéne csinálni velem.
Nem tartott sokáig a gondolkodása. Nemsokára az összeráncolt homloka kisimult, mikor kedvese a konyha felé intett a fejével. Felálltak a földről, és szép lassan, kéz a kézben elsétáltak mellettem.
Na hurrá… kezdhetek számítani arra, hogy minden másodpercben figyelni, és készülni kell a váratlan meglepetésre, pasi téren.

Alyson szemszöge 5perc múlva:

Kiballagtunk a konyhából, és Mendy képére rögtön elnevettem magam. Ez volt az a bizonyos „Tudom hogy készülsz valamire” nézése, amit nagyon bírtam nála.
- Nyugi! Tényleg nincs semmi! – mosolyogtam, és nyugtattam.
- Aha Persze! Na ne add az ártatlant!
- De hát ő ártatlan is! – védett a világ legaranyosabb pasija.
- Nincs kedved jövő héten nálunk aludni? – kérdeztem terelve inkább a témát, s hirtelen mindketten érdekesen néztek rám – most mi van? Olyan régen aludtál itt, úgy hogy csak mi ketten vagyunk! – néztem Mendyre boci szemekkel, s könyörgő pillantással.
- Jólvan! Oké!! – adta be a derekát nagy nehezen… öhm… akarom mondani nem volt ez olyan nehéz…
- Én is jöhetek? – vigyorgott Tay.

Taylor Lautner Szemszöge:

Mendy elkacagta magát, Alysonon pedig újra láttam hogy az ájulás szélén áll.
- Jól vagy? – kérdeztem vigyorogva.
- Utálom magam! – kezdte újból a nyávogást… most komolyan! Hogy lehet nem szeretni egy ilyen lányt?!
Mosolyogva megöleltem, s ő a mellkasomhoz bújt, eltakarva vele azt a gyönyörű angyal arcát.
- Na tudod mit?! Ezt bűn csinálnod!
Értetlenül felnézett rám… gondolkozott kicsit, majd kisgyerek módjára lehajtotta a fejét.
- Igazad van! Ezért halálbüntetés jár! – mondta szomorúan – Ezért bármelyik lány ölni képes! – lépett egyet hátrébb, és már menekült volna, de az utolsó pillanatban megfogtam a karját, és magamhoz húztam.
- Bolond! – vigyorogtam, és elmosolyodott.
Mendyn megint látszott az a bizonyos vágyódás, és igazán megsajnáltam. Amúgy is utálom, amikor valaki azt nézi tök egyedül, szingliként, hogy egy szerelmes pár boldogan, és felszabadultan viháncol, ölelgetik, és csókolgatják egymást. Én is tudom milyen érzés ez, még ha hihetetlenül is hangzik. Én is voltam már szingli, és volt olyan is, amikor egyáltalán nem voltam szerelmes, vagy nem vágyódtam úgy igazán senki után… aztán láttam egy gyönyörű párt, és belesajdult a szívem abba a jó szerencséjükbe.
Örülök hogy megtaláltam Alysont. Nála csodálatosabb, és hozzám illőbb lányt nehéz elképzelni mellém, még ha mások meg is vetik szerelmünket… de nem foglakozok velük… ha nem örülnek annak hogy boldog vagyok akkor vessenek magukra… érzéketlen emberek.
- Akkor mikor jösz? – szólalt meg Alyson a nagy csöndet megtörve. Kíváncsi vagyok mire gondolt ebben a pár percben.
- Hát… nem tudom…
- Először nem kéne a szüleitektől megkérdezni a dolgokat?
- Már meg van beszélve… a szüleink már lerendezték, hogyha egyik nap nem megy haza a kicsi lányuk akkor csak küldenek egymásnak egy SOS üzenetet, és ha nem érkezik rá válasz, akkor a kicsi lányuk biztonságban van. – válaszolta Mendy, és így már minden világos volt.
- Ti mióta vagytok ilyen barátnők? – kérdeztem gyanakodva.
- Lassan 2 éve – válaszolta Alls, és rendesen elcsodálkoztam.
- Na ne! Az nem lehet!
- Miért?
- Mert nem úgy néztek ki!
- Pedig igaz! – mosolygott Mendy – 2 éve ismerkedtünk meg egy blogon!
- Nagyon tuti volt az egész! Kommentekkel kezdődött! Hát aznap aztán rendesen nevetőgörcsöt kaptam! – folytatta Alls – Aztán pedig jött az msn és kiderült, hogy ebben a városban lakunk… és hát így összejöttünk… - néztek össze a csajok.
Érdekes. Pedig azt hittem hogy kicsi koruk óta ismerik egymást. Megmertem volna esküdni rá, hogy évek óta barátnők. Annyira látszik hogy mindent tudnak egymásról… és már a szüleik is bizonyára jó barátok, ha már ilyen különleges rendszert is kialakítottak.
- Mikor jöjjek? – váltott témát Mendy.
- Holnap után! – vágta rá Alls rögtön.
- Miért nem holnap?
- Fel kell készítenem anyát az éjszakára.
- Igazad van! Akkor holnap után!
- Ne hozz sok cuccot! Így is itt van a fele szekrényed! – kacarászott Alyson, kis barátnőnk pedig elszégyellte magát.
- És mit szólnátok egy szalonnasütéshez? – kérdeztem Alysonra nézve, aki rögtön elvigyorodott, én pedig tettem egy olyan merész dolgot, hogy rákacsintottam… de rögtön tudta mi ennek a jelentősége, s rábólintott.
- Ha már úgyse alhatsz itt…
- Azt ki kéne érdemelnie a fiatal úrnak! – szólalt meg a hátam mögül Alyson édesanyja, és összerezzentem ijedtemben.
- Szia anya! – szólalt meg mindkét csaj egyszerre unottan, és mit sem törődve az újonnan jött furcsasággal, rögtön megfordultam, és illedelmesen köszöntöttem.
- Jó napot, Miss. Roberts! – mosolyogtam rá, de ő csak komolyan tekintett vissza.
- Hmm… a második pont megvan ha mindig ilyen tisztelettel szólsz hozzám.
- Második?- örült meg Alls, és a nyakamba csimpaszkodott.
- Az első hogy szereted… bár, igazán nincs ínyemre, de mégis örülök neki hogy boldog – sóhajtott nagyot, majd leült Mendy mellé – Szóval szalonnasütés. – kezdett bele – ha már úgyse alhatsz itt, ugyanis az én kicsi lányom, még nem elég idős ahhoz, hogy mással aludjon – nézett jelentőségteljesen Alysonra, s nagyot sóhajtott – Oké de fel ne gyújtsátok a házat! Én nem hiszem hogy itthon leszek, ugyanis a csajokkal Party van a Lagúnában magányos szíveknek. – nagyot sóhajtott megint – bárcsak téged is magammal vihetnélek – nézett lányára, s inkább nem néztem Alysonra, mert féltem hogy elmosolyodok az arcán. – jó szórakozást előre is! – mosolyodott el végre Grace, és felpattant.
- Most hová mész? – kérdezte Alyson unottan.
- Az legyen az én titkom! – kacsintott, s oly „sok” idő után újra kedvesemre mertem nézni, és tudtam hogy rögtön mosolyogni fogok, hisz olyan igazi „ez nem igaz! Miért ilyenek az anyukák” nézéssel nézett.
- Akkor holnap UTÁN. – törte meg a csendet Mendy, az Után szót kihangsúlyozva.
Akkor holnap… Drukkolj Kedvesem! Remélem sikerül!