18. fejezet Deja Vu

A kicsi Alyson félig el volt bújva szerelme mögé… mint valami gyerek. Olyan kis aranyos volt, hogy kedvem támadt megsimogatni, de az hogy nézett volna ki? Tay tuti nekem jön… és szerintem elég lesz neki Alex kitörése.
- Hellóka! Nicsak! Csak nem megjöttél? – süvöltött végig a harc előszele Alex felöl.
- De! Megjöttem! Csak nem hiányoztam? – készült fel a harcra Tay mosolyogva, s elkezdtek verekedni.
A lány árván, kissé feszülten állt egymagában , s ijedten figyelte ahogy Alex izmai kiduzzadnak, amint Tayt próbálja földre kényszeríteni.
- Nyugi ez csak sima rutinművelet. – sétáltam oda hozzá, s megrezzent, mikor észrevette hogy mellette állok.
- Öhm… aha… biztos – mondta alig hallhatóan még jobban megfeszülve vékony hangján.
- Amúgy… - nyújtottam felé a kezem – Kellan Lutz – mosolyogtam rá, és kezdett feloldódni látva azt a bizonyos „Hülyének nézel? Eddig is Tudtam!” arcát, de elfogadta az üdvözlést.
- Alyson Roberts! – fogta meg a kezem, s kezet ráztunk.
Ennek a csajnak aztán tényleg puha keze van… és szép is… meg aranyos is… Nem csoda hogy a mi Jacobunk megszerette.
- Hát… nem semmi, hogy Tay pont egy rajongót fogott ki magának – kezdtem bele a beszélgetésbe.
- Nem vagyok teljesen rajongó – válaszolta, s elcsodálkoztam – Én tényleg szeretem. – mondta, szomorúan kedvesét nézve.
- Ez csak jó nem? – kérdeztem szimplán.
- Igen csak… olyan érdekes hogy pont én.
- Hát igen!! Arra a mai napig is emlékszem… amint megláttalak tudtam, hogy te vagy az a csaj akit a sürgősségire kellett vinni. – kacagtam el magam, s belebokszolt a vállamba halványan, hogy meg se érezzem.
- Az akkor volt!! Most most van! – elhallgatott kínosan – bár tényleg az a csaj az, aki most kézen fogva mászkál a világ egyik legnagyobb sztárjával. – nyöszörögte kissé elszégyellve magát.
Én már csak kacarásztam nyöszörgésén, és azon hogy fülig vörösödött.
- Örülj neki! Szerencsés csaj vagy az biztos! – vigyorogtam.
- Az nem kifejezés! Viszont… nem leszek az ha Alex Meraz most halálra kínozza… - meredt keserűen Alexre, aki még mindig küzdött azért, hogy Tay megadja magát, de úgyse fogja. Nehogy már a csaja előtt szégyenüljön meg!
- Oh ez el fog tartani egy darabig, amíg…
- Taylor Lautner! – harsant fel egy mérhetetlenül dühös hang, és mind megrezzentünk.
Oldalra pillantottam Alysonra, akin látszott, hogy az ájulás határán van.
A harc befejeződött, s mind kihúztuk magunkat. Főleg a lányka mellettem. Olyan komolysággal nézett rá, hogy az már fájt! Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy hatással van maga David.
- Van fogalmad róla hogy mennyit késtél?? – ordított.
- Bocsánat! Csak…
- Nincs semmi csak! – hirtelen megállt, mikor észrevette a mellettem lévő személyt, s látszott rajta, hogy próbálja lenyugtatni magát – Menj sminkeshez! Folytatjuk a normális munkát! Ezt meg majd befejezzük! – morogta végül, s Tay már el is iszkolt mellette.
Elindult felénk David, s megállt a levegő. Mindenki feszülten figyelte a műveletet, én pedig készen álltam elkapni az elájult lánykát.
Mikor elénk ért Alyson jól láthatóan remegett egész testével… bár nem is csodálom… az ő helyében én is ezt tenném.
David megmozdította a kezét, s hangosan hallatszott a szisszenés mindünktől.
- Szia! David Slade! – nyújtotta felé a kezét köszönés képen.
Alysont egy jódarabig figyelte, ahogy David üdvözlése arra vár, hogy elfogadják, majd félve, mint akit ráz az áram úgy remegve ő is felemelte a kezét, és végül a főnök nyúlt a kezéért.
- Nagyon örülök hogy megismertelek! – folytatta.
- Én is nagyon örülök! – nyöszörögte – Alyson Roberts! – mutatkozott be félve, s úgy tekintett a rendezőre, mintha David maga lenne az ördög, aki épp keresztbe akarja lenyelni őt. Viszont sajnos nem sokat tévedett. Aztán mikor David felnevetett mindenkinek megcsillant a szeme.
- Jesszus! Nyugi nem öllek meg! – újból csak kacagott – Úgy nézel rám, mintha én lennék Aro! – kacagott tovább, s megjelentek az első apró mosolyok.
- Mi folyik itt? – kérdezte az immár félmeztelen vérfarkas belépve társaságunkba.
- Taylor mond meg neki hogy nem eszem meg! – vigyorgott David. Tay hosszan elgondolkozott aggódva tekintve kedvesére.
- Vigyázz vele! – mondta ki végül.
A lánykából hirtelen elpárolgott minden erő. Összeesett megint, és láttam előre, hogy megint a mentőket kell hívni.
- Mi lesz ezzel a lánnyal, ha melletted kellesz elaludnia? – rázta a fejét Nikki.
- Nászajándéknak Koporsót kellesz neki venni. – viccelődött Jackson.
- Jól van lehet leszállni róla! – kapta fel a vizet a hős szerelmes, s karjaiba emelte szerelmét.

Amanda Wallker szemszöge:
Csak annyit láttam, ahogy Kellan Lutz kiszalad a falak mögül, és hirtelen észrevesz.
Felém intett, én pedig körül néztem, hogy kinek szól, majd mikor észrevettem, hogy nincs mellettem senki magamra mutattam, és bólintott.
Átmásztam a szalagon, s felé futottam.
- Alyson megint beájult! – kezdte rögtön, és elöntött az aggodalom.
- Jesszusom!! Jól van??
- Szerinted? – mosolygott – Na gyere! Tay tudta hogy kint vagy! És te vagy az egyetlen, aki tudja az anyja számát, ugyanis Alyson nem hozta magával a telefont.
Bólintottam, s nagyot sóhajtottam. Hogy lehet ilyen felelőtlenül hülye a barátnőm? Bár… kíváncsi vagyok mi 5történt már megint.
Amint beléptem minden szem rám szegeződött. A lélegzetem elállt, s inkább kerestem a barátnőmet, mintsem megtaláljam azt a személyt, akitől én is kifekszek.
Hamar meg is lett a bolond barátnőm… és nem csodálkoztam el.
- Legközelebb pólóba gyere ki! Vagy küldjétek ki Alysont a friss levegőre, míg így vagy! – poénkodtam Jacobbal.
- Meglesz! – kacsintott rám.
- … igen! Igen! Köszönjük szépen! – hallottam meg a hátam mögül egy nagyon édes hangot, de nem fordultam meg – Hamarosan ideérnek. – mondta, miután letette a telefont… legalábbis gondolom.
- Oké! – válaszolta Tay átnézve felettem.
„NEM NÉZEK HÁTRA! NEM NÉZEK HÁTRA!” – gondoltam magamban, s közben olyan kínosan éreztem magam, amilyen kínosan csak lehet.
- Szia! Te vagy Alyson barátnője igaz? – bökdöste meg a vállam.
„URAM EDWARDOM! HOZZÁM ÉRT!” – álltam az ájulás szélén, de képzeletben nagy levegőt vettem, és hátra néztem.