11. fejezet Kijelentés

Alyson szemszöge :

Ahogy felkeltem kedvesem szuszogott mellettem, s ölelt.
Elpirultam mikor megrebegtette a szemeit, majd kinyitotta.
- Olyan szívesen ébrednék mindig így. – jelentettem ki, amihez óriási nagy bátorságot kellett összeszednem.
- Olyan szívesen aludnék mindig így veled angyalom. – nyöszörögte ő is halkan, s erre az angyalos dologra megakadt a lélegzetem, és még jobban vörös lettem amire elmosolyodott, én pedig szégyenemben a párnára nyomtam az arcom, amitől csak halkan nevetgélni kezdett - Imádom ahogy elpirulsz. Olyan varázslatos. – bókolt.
- Nem hiszem. Olyan… olyan kényelmetlen, hogy mindig elpirulok mióta tudom mi az a szerelem. – nyöszörögtem a párnába, amire ő csak átölelt, ami valami fenséges érzés volt.
- Nagyon szeretlek! – fújta a párnámba, majd felé fordultam, s megcsókoltam – Viszont – folytatta – késésben vagyok, és még át kell mennem normális ruháért haza.
- Akkor majd legközelebb áthozunk egy szekrényt csak a te ruháddal – közöltem teljesen komolyan, de ő csak nevetett rajta, majd megint megcsókolt, és kimászott az ágyamból.
- És nem vagyok biztos benne hogy még eljövök. - mondta én pedig pánikrohamot kaptam.
- Mi?? Miért? Új csaj?? Áh ez nem igaz!! Többé soha…
- Héhéhé!! Anyukádnak megígértem, hogy 10 előtt hazamegyek.
- De hát még csak fél 7 van – tudósítottam meglátva az órát a falon.
- Tegnap este 10 előtt! – mosolygott, és már minden világos volt. – Nos akkor megyek is. – nyomott még egy utolsó puszit a homlokomra, s már a szobámon kívül volt.
Az ablakomhoz mentem, hogy még lássam utoljára, ahogy befordul a hazafelé vezető utcára, s így is lett.
Kinyitottam az ablakot, hogy még köszönjek neki, s amint kilépett az ajtón hátrafordult, s felnézett rám.
- Oh Rómeó! Miért vagy te Rómeó? Tagadd meg atyád és dobd el neved, s ha nem teszed, esküdj kedvesemmé, s én nem leszek Capulet többé. – regéltem kedvesemnek, majd megláttam, ahogy egy motoros elhajt a házunk előtt.
Észre se vettem, hogy a parkolóban áll valaki, és ezt a valakit ismerem.
Az arcomról nem fagyott le a mosoly, hisz kedvesem mosolygott rám, s csókot küldött, majd elrohant, hisz az idő szűkében állt.
A gyomorgörcs újból előjött.
El kell mennem elmondani Lautnernek a tényeket.
Elmentem a mosdóba, s felöltöztem. Ez kb. úgy fél órába telt, majd lerobogtam a földszintre, s kiszúrta a szememet még egy levél.
„Remélem még szűz vagy!” – olvastam anya kézírását, és megint a föld alá süllyedtem volna, hisz tuti, hogy szerelmem is elolvasta.
Fogtam egy tollat és ráfirkantottam egy olyan szöveget, hogy…
„68. oldal”
Még felszaladtam egy könyvvért, lehoztam, s arra raktam a levelet, ha esetleg anya jönne haza előbb. Ez a könyv nem volt más mint a Napfogyatkozás, s azon az oldalon megtudhat mindent, ha annyira kíváncsi a fizikai összeköttetésről Taylor és énköztem.
Vagy talán jobb lenne ha a CDt raknám ide és gyorsan kikeresném, hány percnél is mondja azt Kristen hogy „Szűz vagyok”… Áh de erre nincs idő. Most még van bátorságom 5 perc múlva nem lesz. Punk-Tum Indulok és kész!!
Ezzel felkaptam a lakáskulcsot, a telefonnal együtt az asztalról, és szép lassan elsétálgattam a forgatásra…
4szer jártam otthon, és vagy 7szer fordultam vissza, míg eljutottam végül a forgatásra. Mindössze csak 2 órát pazaroltam el egy 20perces útra. Persze mint tegnap megint megnéztek folyton, és mikor már megláttam megint egy lesifotóst, úgy begurultam, hogy az összes magabiztosságomat összeszedtem. Érdekes módon a közönség megint észrevett.
„Csodás! Inkább maradtam volna otthon!”
„Áh nem ezt el kell intéznem!!”
„De most mindenki engem bámul”
„És még fognap is jó darabig akármit teszel” – veszekedtem saját magammal gondolatban, míg végül elindultam a tömeg felé, és mint Mózesnek a tenger, úgy oszlott ketté a rengeteg rajongó.
Persze Taylor rögtön észre vett… vagyis nem csak ő de Lautner először. Davidról nem tudtam mit leolvasni. Valami olyasmi képet vágott, mintha egy haragot próbálna elnyomni, és együttérzést mutatni, de ezen az arcon inkább nevetni támadt volna kedvem, mint hálálkodni, hogy megért.
Az állítólagos haverom főnökére nézett, ő meg nagy meglepetésemre bólintott, és amint elindult, úgy döntöttem veszem a bátorságot, és inkább átlépem a szalagot (megint).
David egyre jobban nevetségesnek látszott, viszont Tay meghökkent, és megállt egyhelyben amikor észrevette hogy felé tartok.
A fényképezőgépek és a kamerák hihetetlen gyorsan előkerültek, és ha már kamerák vannak akkor inkább elmegyek az erősítőkhöz és a mikrofonokhoz hogy tisztázzak mindent, így nem álltam meg Taylor mellett. Elbillegtem a stáb felé, és szépen megkérdeztem :
- Szabad? – mondtam teljesen nyugodtan, s a mikrofonos csávó úgy szint Davidot leste, és bár nem láttam úgy látszik beleegyezett – Kettőt kérnék! – szóltam, mikor egy mikrofont a kezembe nyomott.
Mikor kielégítette kívánságomat a helyes férfiú, Taylor mellé mentem magabiztosan, és a kezébe nyomtam az egyiket.
- Szóval azért jöttem ide – kezdtem bele, miután bekapcsoltam a „mikit” – Hogy tisztázzam magam, ugyanis egy kedves… akarom mondani kedvesnek nem mondható hír terjeng rólam és erről a srácról, akivel NEM TAGADOM jól összehaverkodtam, de figyelmeztetek mindenkit hogy nem látok kettőnk között semmit! Sose lesz sose volt és nincs is! A sajtónak köszönhetem azt amit tegnap átéltem mikor hazaértem. Nem vagyok az a „Juj de jó benne vagyok az újságban” típus csaj, sőt! Jobbszeretném kerülni a feltűnést, még ha erről mindenki azt fogja mondani hogy „Na persze akkor meg minek mászkál Lautnerrel”… viszont erre az a válaszom, hogy sajnos én vagyok úgy látszik minden ittlévő rajongó közül az egyetlen aki normális, ugyanis én nem állok itt minden reggel 6órától, várva őt, hogy lássam, nem hívom Jacobnak – mosolyogtam rá, a levelet idézve – és nem tépem le a ruháját, pedig itt állok alig fél méterre tőle! Figyeljetek! Nekem van normális életem. Egy tök átlagos csaj, vagyok és Taylor is az lenne ha nem ilyen csillagokat érő munkája lenne… - elgondolkoztam ezen - hmm ez nem igaz… nem lenne akkor sem átlagos, mert tényleg tehetséges srác, és túl normális, hogy igaz legyen, meg nem mondok újat azzal sem hogy angyal arca van, de sajnos ilyennek teremtette az isten, így járt… Nah de egy szó mint száz! Nem járok Taylor Lautnerrel!!! Még szabad! Nem szeretném ha azért ölnétek meg mert téves információban éltek! Tudom milyen érzés, ha talál magának egy csajt… én is szívesen kikaparnám annak a szemét akit méltónak talál arra, hogy együtt legyenek…– halk nevetgélés hallatszott a közönség felöl - de ez csak puszta féltékenység, és akárki is volt az, aki képes volt azt nyilatkozni hogy leváltottam az én életem értelmét, szégyellje magát!
- Úgy van! Ez tényleg nem volt szép! Ha az egy bizonyos rajongó volt, hát szólok, hogy nagyon rosszul esett – vágott bele a szavamba Tay – Attól féltem, hogy elveszítem egy barátomat! Szerintem nem kell kiselőadást tartanom arról milyen „az”. Szóval szeretném ha a jövőben nem lennének ilyen hírek kettőnkről! Mint barátok, úgy járunk össze. Nem vagyunk szerelmesek, és nem is leszünk ha minden igaz… ha meg mégis akkor szeretném ha egy olyan fotót mutatnának fel, amivel nem tudjuk tagadni a szerelmünket. – mondta ő is és közben összevigyorogtunk.
- És Photoshoppal nem tudtok átvágni!! – jelentettem ki büszkén amire megint halk nevetés hallatszott – Köszönöm hogy meghallgattatok! – jelentettem ki és kivettem a kezéből a mikrofont, majd átadtam a mikis srácnak.
Jobban éreztem magam. Sokkal jobban. Most hogy kimondtam könnyebb volt és átkoztam azokat a gondolatokat, hogy „mégse kéne eljönni”.
Még utolsónak odamentem Taylorhoz, és lekaptam a kockás „divatos sálját ami a nyakában lógott.
- Nem állj jól neked! Na meg ennyit megérdemlek, hogy ezt elárverezzem! – mosolyogtam, s az értetlen arcból életvidám lett.
A közönség újra kinyílt előttem, én pedig büszkén sétáltam közöttük.
Gondoltam egyet, és feldobtam a kék, kockás sálat.
- Aki kapja marja! – kiabáltam, és kár hogy nem láthattam Taylor arcát, mégis jól esett, hogy adhatok valamit a rajongóknak.
- Szép volt! Csak nem hittem volna hogy ezzel töltöd a napod – hallottam meg egy ismerős hangot, s megint átkoztam magam.
„Miért jöttem el ide?”



"Szoffy : Sziasztok! Keddi fejezethez el kell érnetek a 8 kommentet"