8. fejezet Ebédszünet

Másnap a nappali padlóján ébredtem fel. Hogy hogy kerültem oda arról dunsztom sincs, de nem tetszett az egész.
Feltápászkodtam, és féltem kinyitni a szemem, de mégis megtettem.
Megláttam az asztalon egy papírdarabot, rajta egy tollal.
Nagyon úgy tűnt, hogy ez valami teendők listája.
„3 váza
4 antik tányér
Megszámlálhatatlan mocsok a földön.
Fagyis TV képernyő.
Elszakadt nagyitól örökölt függöny
1 mínusz telefon (szerencsére a tied)
Holnap jövök haza! Jó munkát!”

Körülnéztem a szobába, és úgy láttam a képeit kifelejtette, amiknek a fele lent lógott a földön.
Páran már elmentek. A kis sunyik. Mindössze csak Mendy, Lili és Szirén maradt itt.
Nos… Egy kis munkaerő. Bár hárman elég nehezen végzünk. Felzargattam őket, hogy kezdhetnénk pakolni, hisz már 11 óra van, s mind kelletlenül, nyöszörögve keltek fel.
Szirén Persze amint készen lett önmagával már el is távozott. Végül is mit vártam volna a szépségkirálynőnktől?
Lili seperc alatt összepakolt, s a takarítást ránk hagyta Mendyvel. Vagyis nem is igazán ránk hagyta…
- Köszi szépen a gyors rendrakást! De most már ezt ránk bízhatod!- jelentettem ki az órát észrevéve ami fél kettőt mutatott.
- Ugyan semmiség, de szívesen segítek még! - mondta a mi kis kedves rendtündérkénk, de szó szerint kitessékeltük az ajtón Mendyvel.
Mikor végre eltávozott mind ketten az ajtónak dőltünk, s nagy sóhaj közepette próbáltunk megnyugodni. Lili bizony Taylor látványát tuti nem bírta volna… legalábbis a nélkül, hogy ne ájuljon el, vagy ne támadja meg.
Kopogtatott valaki az ajtón, s összenéztünk Mendyvel.
- Mondom hogy menj haza!!! Kipakoltad magad!! Apukád már biztos aggódik!! Na meg Ebédelni sem ebédeltünk szóval Majd holnap találkozunk!! – kiabáltam ki.
- Hát jó ha te így akarod… - kiabálta vissza egy férfi hang, amire azonnal mindketten felpattantunk.
Kinyitottuk az ajtót, és szerelmem állt az ajtó előtt… vagyis már ment el de mosolyogva vissza nézett.
- Huh. Ti aztán aludtatok. Nem azért de szerintem ne mutatkozz senkinek ilyen fejjel. – nevetett, s hirtelen nem értette miről beszél.
Vágtam egy értetlen pofát, majd beugrott.
- Basszus. – jött ki hirtelen Mendy szájából, s valahogy tőle már jobban értettem.
- ÁÁÁÁ Még át se öltöztem, és még a mosdóba se jutottam el!!! – kiáltottam, s automatikusan felrohantam az emeletre.
- Sziasztok! – hallottam meg később Lautner hangját is a földszintről, és imádkoztam, hogy remélem nem látott meg.
Nem köszöntem vissza. Próbáltam, kiszedni a Chipset a hajamból, na meg jó lett volna lemosni magamról a lekvárt is.


Mendy szemszöge:


„Nem kedveltem. Határozottan, és visszavonhatatlanul NEM! Túl jóképű volt ahhoz, hogy normális legyen, és ne csavarja el egyik legnagyobb rajongója fejét, majd törje össze a szívét. Jó oké. Mondta hogy csak barát akar lenni de ez tuti hogy kamu!! Miért akarna hirtelen egy rajongóval csak barátkozni? Tuti hogy tönkre fogja tenni Alysont, de azt megemlegeti! Be is fogom rögtön mocskolni a sajtóban az hétszentség!”
Kissé ellenségesen méregettem a srácot, míg jól elbeszélgetet fajtársával. Tipikus pasik. Csak a kocsikról bírnak beszélni… na meg a csajokról, aki most teljesen véletlenül egy személyre irányul, és az nem más mint a legjobb barátnőm.
- De Mendynek is jönnie kell!! Biztos pocsék lenne Alysonnak egyedül lányként. Na meg hát ő szinte hozzánőtt!! Igaz? – néztek hirtelen mindketten rám.
- Persze! – jelentettem ki.
- És Szerezhetnénk neked pasit! – folytatta barátnőm nagy szerelme, óriási mosollyal az arán.
- Még mit nem?! Az egyik autót ne kössem el? – kérdeztem felháborodva.
- Mi van? Ti most rablásra készültök? – kérdezte hirtelen mellettem teremve Als, s átkarolt.
- Úgy alakult a dolog hogy négyesben megyünk egy autó-kiállításra. – tudósított minket Lautner.
Barátnőm elmosolyodott de túl jól ismertem.
- Hurrá! – vigyorgott, de tudtam… ugyanaz a véleménye mint nekem.
- Utána elmegyünk a parkba is becsszó! – nézett azzal az „aranyos” arcával sztár „barátunk”, amire mi csak bólogattunk.
- Majd azt mondjuk hogy megnézzük újból azt a szép BMW-t és közben benézünk a kiállítás melletti butikba! – ölelt meg Als és suttogta a fülembe, amire jobb kedvem lett.
- Éljen akkor induljunk!! – kiáltottam óriási lelkesedéssel. Legalább még egy nap amit csak ketten töltünk szinte… na meg a fiúkkal.


Taylor Brown szemszöge:

Nem ilyennek képzeltem. Tényleg nem látszik rajta hogy el akarná csavarni a fejét, az én egyetlenemnek, s így megbékéltem vele. Nem gondoltam volna hogy a sztárok ilyenek. Azt hittem hogy az életük nem másból áll, mint a pénzből a csajozásból, és a drága holmik megvásárlásából, de ez a srác nem ilyen. Jól el lehet beszélgetni vele másról is, mint például ilyen rendezvényekről, amire most készülünk.
Kedvesem mellém lépdelt, csillogó szemekkel felnézett rám, majd megfogta a kezem, és már húzott is az ajtóhoz.
Nem gondoltam volna hogy ennyire szereti a kocsikat. Mendy is boldogon jött utánunk, barátnőjébe karolva, de azért látszott hogy a két csaj jobban össze van nőve, na meg mi ketten Taylorral is.
- Szívem szerintem jobban járunk ha ti ketten előre mentek, engem kicsit idegesít, hogy így van a kezünk. – mondta, s igaza volt.
A kezemet már muszáj voltam hátra tartani, ha fogni akartam, az övét, de nem akartam elengedni.
Elhúztam a számat, s igazat adtam, majd máris egyedül éreztem magam.


Taylor Lautner szemszöge (3 és fél órával később) :

- A csajok merre lehetnek? – kérdeztem névrokonomtól, akivel jól összehaverkodtam.
Persze a sajtó nem került el, se a sikítozó csajok. Folyton képeket kértek, s még Taylorért is könyörögtek néhányan, de inkább azok, akikről kiderült hogy ismerik őt.
Remélem a sajtó nem fog szaglászni a barátaim után. Vagy legalábbis békén hagyja őket, mint a többieket.
- Tényleg! Azt mondták nemrég, hogy elmennek megnézni azt a szép kis BMW-t… mikor is volt?
- Kb. 3 órája. – válaszoltam és jót nevettem a „Nemrég” kifejezésén. – Na de tényleg jó lenne indulni.
- Remélem a csajok nem tervezik azt hogy nézzük megint végig ebbe a melegbe ezeket a szépségeket. Így is mindenhol meg kellett állnunk. – vágott unott pofát.
- Jah. Meg hát ez a meleg is… szörnyű. – letöröltem egy izzadtságcseppet homlokomról, talán már ezredjére, s nagyot sóhajtottam.
- Csakhogy megtaláltunk titeket!! Már vagy 2órája keresünk! – hallottam meg az ismerős női hangot a hátunk mögül, s automatikusan hátrafordultunk.
Képtelen voltam magamban tartani a nevetést. Még hogy két órája keresnek. Talán negyedannyi ideje. Kezükben nagy táskák díszelegtek, és felismertem a rajtuk lévő feliratot.
- Látom elmentetek a boltba is. – mosolyogtam.
- Oh csak benéztünk… - válaszolt Mendy mosolyogva.
Alyson inkább mindenre nézett, csak nem ránk.
- De azért tényleg csodás volt az a BMW! Nem semmi lóereje van, és az a forma… cabrió módjára egészen biztonságos. Na meg jól szemügyre vettük azt a Breaking Dawn-os előautót. Hát én is kinézném belőle hogy semmi karcolás nem lenne rajta, ha hirtelen kitörne a negyedik világháború… - mosolygott Alyson, és barátnőjéről lerítt, hogy nem is látták, de akkor honnan tudta, hogy ki van állítva?
- Ja tényleg nagyon szép volt az is. Igaza van a pasasnak. Jól jönne egy neked is. – lépett kedveséhez Tay, s megpuszilta.
- Milyen pasasnak? – kérdezte hitetlenkedve Mendy
- Annak az Edwardnak vagy kinek…
- Várj!! Te elolvastad? – ámult Alyson, és én is érdekesnek véltem, hogy honnan tudja ezt a részletet… nem látszik valami nagy Twilight saga fannak és ezt ki is jelentette.
- A húgomtól hallottam – nevetett.
- Na én meg megyek. – jelentette ki Amanda, mikor meglátta mennyi az idő.
- Hova?
- Találkozója van. – mondta helyette Als, s kacsintott egyet rám és barátjára, mikor barátnője nem vette észre.
- Akkor majd találkozunk! – mondta ki az utolsó mondatát, majd megölelte legjobb barátnőjét, s míg távozott dobott egy puszit mindenkinek.
- Nos… szerintem én is megyek… érezzétek jól magatokat a parkban! – mondta Taylor is, majd szerelméhez hajolt, s oly hevesen csókolták egymást, hogy sóvárogni kezdtem az után, hogy most névrokonom helyébe legyek.