Előzetes a "Kiállítás" c. 8. fejezetből

Lili seperc alatt összepakolt, s a takarítást ránk hagyta Mendivel. Vagyis nem is igazán ránk hagyta…
- Köszi szépen a gyors rendrakást! De most már ezt ránk bízhatod!- jelentettem ki az órát észrevéve ami fél kettőt mutatott.
- Ugyan semmiség, de szívesen segítek még! - mondta a mi kis kedves rendtündérkénk, de szó szerint kitessékeltük az ajtón Mendyvel.
Mikor végre eltávozott mind ketten az ajtónak dőltünk, s nagy sóhaj közepette próbáltunk megnyugodni. Lili bizony Taylor látványát tuti nem bírta volna… legalábbis a nélkül, hogy ne ájuljon el, vagy ne támadja meg.
Kopogtatott valaki az ajtón, s összenéztünk Mendivel.
- Mondom hogy menj haza!!! Kipakoltad magad!! Apukád már biztos aggódik!! Na meg Ebédelni sem ebédeltünk szóval Majd holnap találkozunk!! – kiabáltam ki.
- Hát jó ha te így akarod… - kiabálta vissza egy férfi hang, amire azonnal mindketten felpattantunk.
Kinyitottuk az ajtót, és szerelmem állt az ajtó előtt… vagyis már ment el de mosolyogva vissza nézett.
- Huh. Ti aztán aludtatok. Nem azért de szerintem ne mutatkozz senkinek ilyen fejjel. – nevetett, s hirtelen nem értette miről beszél.
Vágtam egy értetlen pofát, majd beugrott.
- Basszus. – jött ki hirtelen Mendy szájából, s valahogy tőle már jobban értettem.
- ÁÁÁÁ Még át se öltöztem, és még a mosdóba se jutottam el!!! – kiáltottam, s automatikusan felrohantam az emeletre.