2. fejezet A Levél

Amikor a másik limuzin is elhajtott Mike épphogy elkapott, hisz a lábaim úgy döntöttek felmondják a szolgálatot.
A tömeg is elszáguldott velük együtt én meg bánkódtam, hogy nem fényképeztem le őket ahogy olvadozva figyelik Robert, vagy Alex étkezését. Amint szabad lett a Burger King előtti terület 6 őrült berontott az épületbe s mint az éhes vadállatok követelték az aláírásokat.
Kiosztottam mind egyesével, s csak úgy tépték ki a kezemből a papírdarabokat.
Én persze a pulttól fél méter távolságban voltam, s félve nyújtottam oda nekik. Az utolsó maradt nekem s egy kisregényt találtam rajta.

„Szia! Bocsi még egyszer a tudósításért! Remélem jól vagy és azt is hogy ezt te olvasod először… aranyosnak tűűünsz és biztos az is vagy …

legalábbis ez látszott rajtad, más már rég rám vetette volna magát, de te képes voltál normális, ember módjára beszélni velem, ezt köszönöm.

A kaja nagyon finom volt… na jó nem olyan húú de különleges, hisz végül is olyan Burger King ez is mint a többi mégis örülök hogy ide tértünk be.

Nagyon ügyes vagy hogy nem ájultál el… legutóbb még nem is láttál talán senkit csak a rendezőöt mégis mentőautóban kötöttél ki. :)

nem tudom miért írom ezt,  hisz te is csak egy rajongó vagy, s így nem igazán szoktam veletek beszélgetni, de jól éreztem veled magam. Szeretnélek megismerni, de nem tudom, hogy érdekellek e. Azért kaphatnék egy esélyt? Talán … megcsörgethetnél vagy nem is tudom…

na mindegy azért felírom a telefonszámom ha arra szánnád magad hogy találkozzunk, és akkor csak megcsörgetsz én pedig nagy örömmel visszahívlak…

Huh bevallom ilyen ideges még nem voltam míg egy csajjal beszéltem… na mindegy szóval a telószámom:

(a következöő telefonszám kitalált!) +1 48 58 39 19 49

Remélem sikerrel járok! :)

                                                        Taylor Lautner     „

Elmosolyodtam, s visszatértem sikítozó barátnőimhez akik majd kiugrottak a bőrükből.
- Vajon mennyit érnek? – lépdelt mellém Mike, s mindannyiunk helyébe adtam neki egy nyakast.
Kibillegtem a pult mögül s mind megszorongattak. Gabi biztosított arról hogy összejövök a bátyával, akit szintén Taylornak hívtak.
A zsongás nem múlt el egyhamar, és annak örültem hogy üres volt az egész épület.


5 után végre kiszabadulhattam a munkából, s sajtburger szagot árasztva elindultunk Mike és én a többiekkel megbeszélt helyre, az Omnia kávézóba.
- Nah mutasd csak azt a kis levélkét amit új nagy hódolód írt! – bökött oldalba barátom, s rémülten néztem rá.
- Ömm… milyen levélkét? – próbáltam kitérni előle, s reménykedtem, hogy nem arra gondol amit Taylor írt.
- Tudod az a srác, aki kb. úgy 8-dik vendégünk volt miután szabad lett a terület.
- Jah… ömm persze … izé azt nem olvastam el. – mondtam ki, de amúgy nem is vettem észre hogy ő írt. Elég Helyeske volt de nem láttam rajta hogy flörtölne velem.
- Te most tényleg hülyének nézel? Na mit írt Taylor?
- Semmi érdekeset… csak olyanokat hogy finom a kaja, meg hogy örült hogy ilyen jól el lehet velem beszélgetni…
- És a számát. – mondta kijelentő mondatként fél mosollyal az arcán.
Megrémültem. Ezt honnan a fenéből tudja? Bizonyára most azon mosolyog hogy igaza volt, hülyének néztem de ezt honnan tudhatná?
- Te elolvastad a levelem? – förmedten rá.
- Dehogy!! Miért olvasnám el amíg meg nem engeded? De akkor ezek szerint igen.
- És ha ráírta? Úgysem hívom fel… hülye leszek visszahívni… na jó jópasi meg kedves és aranyos volt, de ki tudja hogy milyen valójában? A sajtónak nem hiszek, de ha igazat írnak is akkor is megjátszhatja hisz lemerném fogadni hogy tudod mi a szakmája. – ordibáltam össze vissza, s mikor a földről ránéztem a messzeségbe révedt megint – Hahó figyelsz rám? – csettintettem egyet az orra elé, de mintha nem is csináltam volna semmit, s már furdalt a kíváncsiság hogy mit néz ennyire, így hát hátrafordultam.
Legszívesebben sóbálvánnyá váltam volna ott azon a helyen abban a pillanatban, sőt azt kívántam bárcsak 1 perccel ezelőtt nyelt volna el a föld, és akkor nem éreztem volna ezt.
Megláttam a legsexibb pasit a vidéken, s bár láttam az arcán hogy kissé megütötte amit mondtam mégis mosolygott és felém intett, az emelvényről engem nézve.
Beszívtam a szám szélét, összehúztam a szemöldököm, s én is visszaintettem miközben valami mosolyfélét vágtam.
Alig egy pár méterre volt tőlem, és biztosra vettem hogy mindent hallott, amit az imént elsoroltam, de azért még kezével mutatta hogy hívjam fel, s kis fintorral, bólintottam egyet, majd megfogtam minden Mike karját, amint észrevettem hogy minden rajongó engem vizslat a vágyakozó szemeivel, hogy bár most azonnal nekem jöhetnének, s elindultam, megint a kávézó felé, abban reménykedve hogy a többiek mindezt nem látták.
- Miért nem szóltál? – üvöltöttem rá amikor már legalább 10 méterre voltunk a tömegtől.
- Nem tudtam szólni! Te csak mondtad és mondtad és tudom milyen vagy… ha egyszer elkezdesz valamit felesleges belevágni… még ha azt is mondanám hogy vigyázz rád dől a ház, még akkor sem lennél képes abbahagyni a mondandódat, s mikor ki is húzlak a romok alól akkor is a háznak káromkodnál hogy miért nem tudta megvárni a dőlést, amíg elmondod végig…
- Az egy dolog, de ez rosszabb volt az életveszélynél is! Erre talán felfigyeltem volna.
- Oh elnézést… - forgatta a szemét.
- Oh most miért pufogsz? Semmi okod rá! Inkább nekem van!
- Persze persze… - mondta hitetlenkedő hanglejtésével, s rám sem nézett, durcizott tovább. Már majdnem mondtam még valamit amikor Emily hátulról letámadott.
- Szióka!! Mi volt ez az ügy Taylorral? Jesszus most mindenhol arról van szó hogy ki „ ki ez a csaj” „Képes rávetni magát egy istenre, s látszott Taylon hogy megsértette” „ Kitekerem a nyakát ha miatta lesz szomorú az én kis drágám…” – utánozta a tömeget, s az utolsó mondat nem volt valami bíztató.
Épp elértük a kávézót, s leültünk egy nagy asztalhoz, amit már megszoktak, hogy oda ülünk folyton. Ki is jött seperc alatt a pincér és felvette a rendelést, majd elkezdődött a színvallás.
- Nah mi volt ez??? – hajolt hozzám közelebb Mendy, s könyökölt az asztalon előttem.
Ha lett volna egy olyan lámpa mint amilyen a rendőrségen szokott lenni a kihallgatásnál, akkor most tényleg úgy érezném magam mintha valami bűncselekményt követtem volna el.
- Hát… semmi érdekes. Mégis mi lenne?
- Tay azt mutatta hogy hívd fel! Szóval megvan a száma??
- Honnan veszitek hogy rám nézett??? Mögöttem is voltak akik épp telefonáltak…
- De mégis bólintottál neki. – vágott a magyarázkodásomba, és éreztem hogy ezt nem úszom meg – Nos? Nem tudsz kibújni ez elől!
- Jó ok… talán megadta a számát de…
Óriási sikongás keletkezett, amitől majd megsüketültem, egy darabig attól tartottam hogy kiküldenek, de hál’ égnek végeztek az utolsó pillanatban, amikor a főnök lépett be az ajtón, aztán csak a hisztérikus lélegzés, és kérdezősködés maradt, na meg az utasítások hogy hívjam vissza most azonnal amit én nem igazán díjaznék, na meg amúgy is forgatnak, biztos ki van kapcsolva. De nem… nekem most kell felhívni, amíg érvényes a szám, hisz ki tudja mennyi időnként cserélgeti a kártyáját.
Esküszöm már szinte majdnem azt mondtam hogy ha annyira akarnak valamit tudni akkor hívják fel ők, nekik adom azt a kis cetlit amit írt, de ezt nem láttam jó ötletnek, hisz ha megmutatom nekik a papírt, akkor mindegy lenne ha a korházban mutatnám meg.
Szép lassan… pontosabban 4 óra könyörgés után elfáradtak, s hazaballagtunk mind. Holnapra terveztünk egy újabb csajos estét, persze nálam, hisz ez megszokott.
Mikor hazafelé sétáltam egyedül, a sötétben úrrá lett rajtam az enyhe üldözési mánia, s folyton hátrafelé nézelődtem, az isten tudja minek, amikor valami hangot hallottam. Még a szél susogására is összerezzentem, s gyorsítottam a tempómat.
- Ez mind az akkor jelenlévő rajongók miatt van! – beszéltem egymagamban, majd már szinte futottam amikor megláttam a lakásomat.
A lábtörlő alól felvettem egy követ, s az alól kivettem a lakáskulcsot… ilyen elmebeteg ötlet is csak nekem jutott még eszembe, anya meg már nem hisztizett azért mert kitörtem (ollóval) egy kődarabot a padlóból. Emlékszem rengeteget szenvedtem vele de nagyon jó búvóhely volt legalább.
Aztán amikor ajtót nyitottam pontosan visszaillesztettem a talaj egy darabját, megtöröltem a cipőm talpát, majd nagy hangon köszöntem anyának aki még ilyenkor is a konyhában volt, és rejtvényt fejtett.
Visszaköszönt, de nem tettünk semmi egyebet, ami egy családban amúgy természetes. Sosem beszélünk túl sokat egymással. Amikor itthon van általában inkább magányra vágyik hisz minden nap össze van zárva egy csomó nővel, ami a munkája része, ugyanis varrónő.
Felszaladtam a szobámba, s amint bezártam az ajtót, már kapcsoltam is be a régi, kissé rozoga gépemet, aki már szegényke alig él, de szeretem. Sok mindenen vitt keresztül, tárgy létére, s neki köszönhetem ezt a 7es csapatot is … ha ő nem lenne akkor jelenleg is egyedül kuksolnék itthon és valószínűleg kirakóznék, vagy olvasnék.
Na nem mintha most nem olvasnék folyton… van egy tucat blog amik nélkül nem léteznék, na de ezt is csak átvitt értelembe.
Mikor végre nyikorogva életre kelt, és úgy döntött hogy engedelmeskedik, léptem msnre rejtve, s átkutattam annak a tucat blognak minden oldalát, s vágyakozva néztem végig hátha vannak új fejezetek, s volt is szerencsém.
Robert mániás barátnőm rakott az imént a „Alkonyattól Pirkadatig” c. fejezetsorozathoz egy újabb fejezetet és elővettem a tagnap megmaradt csipszemet, úgy kezdtem el olvasgatni.
Érdekes volt, hogy farkasokról szólt, hisz Robert vámpírt játszik és Mendy nem éppen az a hú de nagy farkas rajongó, mégis eme faj falkájáról ír.
„Miss Cullen bejelentkezett”
Írta ki az msn és már kattoltam is rá hogy hálálkodjak neki.
Bár még nem olvastam végig de legalább ennyit muszáj írnom neki, mert nélküle most azon merengenék mit tegyek.




ωσℓƒﻮιяℓ üzenete:
Szia!! Köszi a fejezet!! Még olvasom, de már most nagyon tetszik… na lépek is vissza mert megveszek annyira kíváncsi vagyok már mi lesz Ian és Lindsay között… na jó iszkolok is :D:D


Majd mikor ezt megírtam nyomtam egy entert és olvastam is tovább a szívszorító, izgalmas Sztorit, válaszként csak egy mosolygós fej és egy „jó olvasást” szöveg érkezett, majd egy fenyegetés hogy, hogyha nem írok kommentet nem kapok következő fejezetet egy másik történetéből amit csak nekem küld és erre nagyon büszke is vagyok, bár erről az irományról csak én tudok, és valójában Amandához is álltam legközelebb a 6ból.
Az egész olvasmányt átrágcsáltam, és megint megfeledkeztem egy szabályomról, amit ehhez az irományhoz hoztam létre… sikeresen majd meg fulladtam a rágcsától, hisz megint elnevettem magam, és a torkomon akadt a falatka.
- Miért kell ezt a Lindsayt ilyen két ballábasnak írni?? – nyöszörögtem magamban, és közben ezt az egy mondatot alig bírtam kimondani a köhögéstől, de nekem ezt akkor is közölnöm kellett egymagamnak.
Majd mikor végre nem kaparta a torkom a krumpliszelet, a könnyes szememet letöröltem, s folytattam tovább azt az egy két sort ami maradt.
Írtam is egy jó kis zaftos kommentet, mert ez a kis moszat képes volt megint szadistáskodni, és akárhogy is megszokhattam már volna, még mindig böki a csőröm, de azért szeretem, még ha ilyenkor képes lennék ki is vágni az ablakon, vagy letenni egy sivatag közepére egy csepp víz nélkül…
Több fejezetet nem is kaptam. Mendy sem végzett még az én titkos fejezetemmel, így muszáj voltam várni, és unatkozni. Fogalmam sem volt mit csináljak, míg végez vele. Írni most nem volt kedvem, se ihletem. Mesélni a mai napomat nem akartam mert azért olyan mocsok nem leszek hogy közzéteszem egy blogba, hogy beszélgettem vele, és félek hogy átvág…
Most ebben a pillanatban belém nyílalt egy érzés amit visszapörgettem magamban az idő kerekét, s láttam a szemem előtt, ahogy nagyba ír még valamit a lapomra, majd rám kacsint, s mosolyogva, mégis bánkódva köszön vissza az ajtó mögül.
Nagyot sóhajtottam, s úgy döntöttem újraolvasom a levelét.

„Talán … megcsörgethetnél vagy nem is tudom…”

Újra és újra átolvastam, de ez a mondat mindig valahogy kiemelkedett a sorok közül.
Éreztem hogy a gyomrom egyre jobban rendetlenkedik, és egyre idegesebb leszek. Izzadt a tenyerem, eluralkodott rajtam az enyhe hányinger.
A billentyűzet mellett feküdt a telefonom, s annyira szúrta a szemem. Nem akartam vele találkozni, és mi van ha átvágott.
Nagyot nyeltem, s olyan gyorsan történt minden.
Felkaptam hirtelen a telefonomat, s beütöttem a számot.