Előzetes az "Álom" c. 7. fejezetből

- Hát ilyennek ismersz? – kérdezte szomorúan Emily – hogy letámadjuk az embereket, leszedjük róluk a ruhát meg ilyenek?
Erre nem volt mit mondanom. Hazudni nem akartam, de viszályt szítani se. A válasz valójában az „Igen” lett volna, de tudtam… akkor megint kihívják a rendőrséget a szomszédok köszönhető a sikítozásnak ének idején. Így inkább csak a szemébe meredtem, és szomorú, megbánó képet vágtam.
A szemek összeszűkültek, és már éreztem… Itt a vég.
Megszorítottam kedvesem pólóját, aki mindezen jót mosolygott, mit sem törődve azzal mi lesz most velem, majd az öt ördög felszaladt az emeletre, és olyan hangokat hallottam amik nem igazán jelentenek jót.
Kipattantam kedvesem öléből, és a kanapé mögé rejtőzködtem el, megfogva két díszpárnát, és Mendy is ugyanezt tette.
Taylor csak ült a fotelban és figyelte mi történik. Szegénykének talán említeni kéne a veszélyt, mert ő nem volt itt a legutóbbi alkalommal amikor ez történt. Akkor Mike lett az áldozat, és ő végezte a legrosszabbul.