Prológus

Üdvözöllek!!
Köszönöm szépen hogy benéztél eme új blogomra, ami egy Taylor Lautneres fanficet rejt. Először is kezdjük a kezdetek kezdetén…


…hét hónappal ezelőtt:
- Jaj Gyere már! Jó buli lesz!
- Ja!! Most mit rinyálsz? Láthatjuk hogy forgatnak és ha miattad maradunk le erről nagyon megbánod!
- De hát ez bűncselekmény! Szerintetek miért zárták le a területet? Megzavarjuk a forgatást!
- Na és!? Legalább szemügyre vesznek! És Mi is őket életnagyságban!
Csak forgattam a szemem és koslattam barátnőim után gyomorgörccsel, ide-oda kapkodva tekintetem.
Kb. egy fél órája kicseleztük az őröket és átbújtunk a szalag alatt amin ez állt:

„FORGATÁSI HELYSZÍN! KÉRJÜK NE ZAVARJÁK MEG A FORGATÁST!”

De persze mi mit sem törődve mégis bejöttünk… mármint engem berángattak, hisz én vagyok az egyetlen épeszű eme 7 fős csapatban.
Már rég La Push erdejét jártuk, de se egy hangos kiabálás, se egy halk nesz nem volt hallható. Egy kisebb patakféleséghez értünk és Sara rögtön felsikkantott.
- Jesszus! Menjünk végig ezen a vízfolyamon! A forgatókönyvben olvastam, hogy lesz egy olyan jelenet amikor … ááá tudjátok amikor kergetik Victoriát és a határ két oldala között menekül… és akkor Emmet átlépi a határt és…
- Jó-jó tudjuk-tudjuk! Ok akkor menjünk végig ezen a patakon és ki tudja hol akadunk ki … de lécci siessünk! Mihamarabb azt akarom hogy kapjanak el mert addig ez a rosszullét nem múlik el! – szakítottam meg az áradozását.
Sara tudni illik a legnagyobb Emmet rajongó és ezért utálja is Pault … na meg amúgy se Lilienhez áll legközelebb, aki persze Paulmániás.
Kis dulifulizás után elindultunk végig a folyamon s meghallottunk valami hatalmas ordítást.
Nem a patak felől jött… inkább jobbról az erdő sűrűjéből.
Összenéztünk a csajokkal s elkezdtünk futva osonni a hang felé…
Vagy 5ször hallottuk azt a hatalmas ordítást, majd egy halk csattanás kb. 25méterrel odébb és egy „Ennyi”szó után rögtön megtorpantunk s szinte levegőt se vettünk. Elbújtunk egy-egy fa mögött, mind s hallgatóztunk.
- Jó voltál végre Taylor! Jó akkor most Chaske és a farkasok kilépnek a fák mögül! Gyerünk-gyerünk haladjunk emberek!
Megreccsent az egyikünk lába alatt egy gally.
Síri csend uralkodott el. Csak a madarak hallatszottak s az erdő zajai.
Lélegzetem szaporább lett, a rosszullét egyre magasabb szintet vett bennem. Rosszat sejtettem, úgy éreztem itt a vég, s idegességemben mindjárt kiadom magamból ami bennem van.
- Mocskos riporterek! – éreztem meg a bal vállamon egy kezet, s hallottam David haragos hangját.
Annyira megijesztett hogy megugrottam, s egy apró sikítás elhagyta a számat.
- Miért nem tudnak várni a filmig? Vagy ameddig mi megengedjük hogy riportot csináljanak? – hallatszott dühös kifakadása, s végig a szemembe nézett… szinte elájultam hogy a rendező hozzám beszél… a példaképem…. és megfogta a vállam…
Egy 5 perc után míg felfogtam a szavait megszólaltam.
- Ömm… mi nem… nem riporterek vagyunk… - nyögtem ki nagy nehezen s a hangom akadozott. Hatalmasat nyeltem, s le sem vettem a szemem róla. Rögtön válaszolt amint eljutott odáig hogy nem azok vagyunk, akiknek hitt.
- Jézusom! – lépett hátrébb, lehunyta a szemét majd a homlokára csapott… - ezt el sem hiszem…
- Elnézést! Csak… kíváncsiak voltunk milyen a…
- Azt elhiszem de hogy ennyire közel merészkedjetek … ilyet még életemben nem tapasztaltam hogy ilyen messzire menjen pár rajongó… - hitetlenkedett Lili szavába vágva, s még mindig le volt sütve a szeme.
Síri csend állt be megint. Csak a stáb felől jöttek halk suttogások. Ez a helyzet már olyan kínos volt, hogy úgy éreztem tényleg rókázni fogok.
- Úr isten! Jól van? – kapta fel a fejét David, s hirtelen elsötétedett minden.