Előzetes "A Levél" c. 2. fejezetből

5 után végre kiszabadulhattam a munkából, s szendvics szagot árasztva elindultunk Mike és én a többiekkel megbeszélt helyre, az Omnia kávézóba.
- Nah mutasd csak azt a kis levélkét amit új nagy hódolód írt! – bökött oldalba barátom, s rémülten néztem rá.
- Ömm… milyen levélkét? – próbáltam kitérni előle, s reménykedtem, hogy nem arra gondol amit Taylor írt.
- Tudod az a srác, aki kb. úgy 8. vendégünk volt miután kinyitottunk.
- Jah… ömm persze … izé azt nem olvastam még el. – mondtam ki, de amúgy nem is vettem észre hogy ő írt. Elég helyeske volt de nem láttam rajta hogy flörtölne velem.
- Te most tényleg hülyének nézel? Na mit írt Taylor?
- Semmi érdekeset… csak olyanokat hogy finom a kaja, meg hogy örült hogy ilyen jól el lehet velem beszélgetni…
- És a számát. – mondta kijelentő mondatként fél mosollyal az arcán.
Megrémültem. Ezt honnan a fenéből tudja? Bizonyára most azon mosolyog hogy igaza volt, hülyének néztem de ezt honnan tudhatná?
- Te elolvastad a levelem? – förmedten rá.
- Dehogy!! Miért olvasnám el amíg meg nem engeded? De akkor ezek szerint igen.
- És ha ráírta? Úgysem hívom fel… hülye leszek visszahívni… na jó jópasi meg kedves és aranyos volt, de ki tudja hogy milyen valójában? A sajtónak nem hiszek, de ha igazat írnak is akkor is megjátszhatja hisz lemerném fogadni hogy tudod mi a szakmája. – ordibáltam össze vissza, s mikor a földről ránéztem a messzeségbe révedt megint – Hahó figyelsz rám? – csettintettem egyet az orra elé, de mintha nem is csináltam volna semmit, s már furdalt a kíváncsiság hogy mit néz ennyire, így hát hátrafordultam.

"És egy nagyon pici részlet a levélből :P"

"Szeretnélek megismerni, de nem tudom, hogy érdekellek e. Azért kaphatnék egy esélyt? Talán … megcsörgethetnél vagy nem is tudom…

na mindegy azért felírom a telefonszámom ha arra szánnád magad hogy találkozzunk, és akkor csak megcsörgetsz én pedig nagy örömmel visszahívlak…"