Előzetes a "Maraton" c. 6. fejezetből

Épp a sarkon állt meg ledermedve, kis pánikot sugározva az arcán, majd közelebb jött, s megállt mellettem.
- Helló! – köszöntötte Lautnert, végigmérve izmos karját… lefogadom azon gondolkozott, ha verekedni támadna kedve milyen viszonyai lehetnének.
- Szia! – egyik kezéből, átvette a másikba is a táskát, és kezét nyújtotta kedvesemnek, aki elfogadta az üdvözlést – Taylor Lautner nagyon örvendek!
- Taylor Brown! – mutatkozott be ő is, majd megfogta a kezem, és láttam, hogy haverom, azt vizslatja.
- Oh szóval te vagy az a nagy álom akiről fecsegett a csajszi. – mosolyodott el.
- Igen az lennék. – viszonozta a mosolyt kedvesem is, de éreztem a feszültséget a levegőben.
Én csak álltam és fejemet kettőjük között ingattam. De jó hogy én csak 173 vagyok ők meg mindketten 180 felett vannak, most olyan kicsinek érzem magam. Úgy magasodtak mindketten felém mint Hádész és Zeusz… csak nem tudom eldönteni hogy melyik, melyik, de az biztos hogy mindketten isteni jól néznek ki.
Csak némán álltunk, az én nyakam már fájt attól hogy folyton felfelé kell néznem, és hogy itt rázom a fejem össze vissza a két fiú között, de ők mintha itt se lettem volna, úgy néztek farkas szemet.
„Farkas szemet néztek” Tök jó… az én farkasom és az Saga farkasa. Ki tudja, talán tesók is lehetnének…